Az interjú középpontjában John Martinis áll, aki 2025-ben Nobel-díjat nyert fizika kategóriában. Martinis személyes háttértörténetéből megtudhatjuk, hogyan keltette fel érdeklődését a fizika, hogyan formálta őt a családja, és milyen élményei voltak tanulóként. Különösen izgalmas, hogy már gyermekkorában gyakorlati tapasztalatokat szerzett a műszaki barkácsolás révén, amely később a kutatásai alapjául szolgált.
A beszélgetés egyik kiemelt témája a kvantummechanika, azon belül is az a kérdés, vajon a makroszkopikus objektumok – például egy elektromos kör – hordozhatják-e a kvantumviselkedés jeleit, vagy ez csak az atomok és részecskék világára jellemző „furcsa” fizika. Részletesen szó esik arról, miként működnek az olyan mágikusnak tűnő jelenségek, mint a kvantum-alagúthatás, és hogyan alkalmazhatóak ezek a mindennapi eszközök – például memóriák vagy Josephson-csatolók – tervezésében.
A kvantummechanikai elméletek mellett a technikai oldal is előtérbe kerül: hogyan készítenek szupervezető áramköröket, miként lehet ezekben a rendszerekben mérni, hogy az elektromos oszcillátor klasszikus vagy kvantumos módon viselkedik-e. Ezzel kapcsolatban izgalmas kérdések merülnek fel: vajon tényleg lehet-e kvantummechanikát művelni makroszkopikus méretben? Ezek a kísérletek hogyan képezik a mai kvantumszámítógép-fejlesztés alapját?
A podcast betekintést ad az új generációs kvantumszámítógépek technológiai kihívásaiba is: megjelenik az AI szerepe, a gyártástechnológia jelentősége, a globális verseny Kína és az USA között, illetve a kvantumszámítógépek lehetséges ipari, tudományos és társadalmi hatásai. Felvetődnek a fejlődés ütemével, a hibajavítással és a jövőbeli áttörésekkel kapcsolatos dilemmák is.
