A Saber Interactive újabb kooperatív lövöldözős játékával bővül a repertoár, amely a John Carpenter nevével fémjelzett Toxic Commando címet viseli. A történetben tudósok meggondolatlan kísérlete egy földkerekségre szabadít el egy eldrichi szörnyeteget, amely a talajt mérgező masszává és az embereket zombiszerű lényekké változtatja.
A játékosok a ‘D csapat’ zsoldosainak bőrébe bújnak, akiknek feladata a katasztrófa elhárítása – persze a körülmények messze nem ideálisak: a karaktereket is lassan elnyeli a toxikus fertőzés, de ennek köszönhetően különleges képességekre tesznek szert. A harcok során a klasszikus négyosztályos rendszerrel találkozhatunk, ahol mindegyik szereplő egyedi, fertőzött szupererővel bír.
A játékmenet taktikusabb, lassabb ritmusú, a környezet és a járművek jelentős szerepet kapnak – utóbbiak már nem csupán közlekedési eszközök, hanem a csapat szerves, stratégiai részei. A pályákon a missziók változatos célt adnak: néha fejtörők, néha egyszerű pusztítás vár, amit tovább színesít a dinamikus kezdőpozíció vagy a speciális gépek használata. Az élményt növeli, hogy a terepviszonyok – sár, víz, domborzat – közvetlenül hatnak a haladásra, ami ritkaság a műfajban.
Technikailag a Saber Swarm Engine sok ellenfél megjelenítésére alkalmas, és bár alapvetően jól optimalizált, előfordulnak teljesítménybeli és audióhibák, amelyek néha zavaróak lehetnek. A karakterek testreszabása ugyanakkor meglehetősen korlátozott, és a mesterséges intelligencia is olykor bosszantóan viselkedik, főleg egyjátékos módban.
Zeneileg a Gunship synthwave együttes felel a hangulatért, hozzájárulva a nosztalgikus, de mégis sajátos atmoszférához. A kooperatív élményt hangsúlyozó elemek, a járműhasználat és az ellenségek harci változatossága kérdéseket vet fel: vajon elegendő újdonságot és mélységet nyújt-e a játék ahhoz, hogy a műfaj élmezőnyébe kerüljön? Hogyan viszonyul a World War Z és más Saber-játékok örökségéhez?
