Jodie Foster egy szellemes játék során múltbéli filmszerepeiből idéz, és közben saját pályafutása indulásáról, nagy áttöréseiről és számos anekdotáról mesél. Felmerül a Freaky Friday eredeti változata, és elmondja, hogy az AI gyakran elfelejti az ő szerepét a hetvenes évekből, ellentétben az újabb verziókkal. Megemlíti baráti kapcsolatát Jamie Lee Curtisszel, és viccesen visszaemlékezik, milyen váratlanul találta magát gyerekszínészként a szakmában.
Klasszikus filmjeinek ikonikus jeleneteit is felidézi, például A bárányok hallgatnak, a Pánikszoba vagy a Kapcsolat című alkotásokból. Ezeken keresztül nemcsak a színészet technikáiról és a szerepek hátteréről oszt meg kulisszatitkokat, hanem személyes élményeit, félelmeit és meglepetéseit is feltárja.
Gyakran nosztalgiázik egykori kollégáiról – például Kristen Stewartról vagy Robert De Niróról –, és elmeséli, hogyan hatott rájuk a közös munka. Akadnak vicces félreértések és meglepő fordulatok is, például amikor egy igazi oroszlán támadta meg az egyik forgatáson, vagy amikor humorosnak találta, hogy gyerekként az utca túloldalán élő kisfiú miatt lett színész.
Témákat feszeget a női barátságokról, az LMBTQ közösségről, a tudomány és spiritualitás kapcsolatáról, valamint a felnőtté válás útján szerzett tapasztalatokról. A beszélgetésben felmerül, hogyan változik egy színész hozzáállása az évek során, és hogyan lehet egy karakter mélységeit a lehető legőszintébben megmutatni a vásznon.
