Interjújában Jim Al-Khalili a fizika egyik legmélyebb rejtélyét, az idő problémáját tárgyalja. Elsőként négy különböző kihívást emel ki: vajon az idő folyik-e, hogyan egyeztethető össze a kvantumtérelmélet Einstein relativitáselméletével, mi teszi különlegessé a ‘most’-ot, és honnan ered az idő iránya.
A beszélgetés során rávilágít arra, hogy a fizikusok és filozófusok különbséget tesznek a fizikai idő és az általunk megélt szubjektív, ún. manifeszt idő között. Megjelenik az a kérdés, hogy valóban van-e időfolyam, vagy csak tapasztalataink miatt érezzük így.
Történelmi példákon át mutatja be, hogyan változott az időről alkotott elképzelés Newton abszolút időfelfogásától Einstein relativitáselméletéig, amely szerint az idő relatív, sőt az univerzum négydimenziós téridőként is felfogható.
Kiemeli, milyen furcsa következményekkel jár a relativitáselmélet, például az idődilatációval és a hosszúságkontrakcióval. Bemutatja azt is, hogy a mindennapi életünkben tapasztalt időérzék nem feltétlenül felel meg a természettudományos törvényeknek, főképp, ha egyes elméletek szerint az idő talán csak egy illúzió, vagyis maga az idő is lehet egy emergens, azaz előbukkanó tulajdonság.
A beszélgetés a filozófiai időkoncepciókat — például eternalizmus, prezentizmus, vagy a blokkuniverzum elméletét —, valamint az idő irányával, vagyis az entrópiával és a termodinamika második törvényével kapcsolatos kérdéseket is részletesen feszegeti.
Végigveszi, hogyan befolyásolja a kvantumelmélet az idő természetét, mit jelent az idő kezdete és vége, a Nagy Bumm, az univerzum tágulása, a hőhalál vagy a Big Crunch hipotézise, illetve hogyan értelmezhető egyáltalán a múlt, jelen és jövő.
Végezetül felveti az időutazás lehetőségét mind a jövőbe, mind a múltba, bemutatva az ezekhez kapcsolódó paradoxonokat és többféle elméleti megközelítést, anélkül hogy végső választ adna rájuk.
