A modern filozófusok közül sokan idegenkednek attól, hogy vallási szövegeket filozófiai forrásként használjanak, mert úgy vélik, a szövegek isteni eredete kizárja a szabad értelmezést és vitát. Pedig a zsidó és keresztény etikai hagyomány éppenséggel a vitáról, kérdésfeltevésről, a követők önálló gondolkodására épül.
Jézus, Mohamed és Mózes is gyakorta filozófiai kérdésfelvetéseken keresztül szólítják meg követőiket, akiket arra bíztatnak, hogy saját maguk birkózzanak meg az elhangzó erkölcsi dilemmákkal. Ezek a történetek és példázatok mély, sokakat érintő problémákat vetnek fel.
A Biblia több helyen ugyanazokat a műfaji jegyeket mutatja, mint a Szókratész-féle dialógusok, amelyek alapjaiban határozták meg a nyugati filozófiai oktatást. A filozófiai gondolkodás így nem választható szét szekuláris és vallási szövegekre, hanem mindkettőben közös a cél: izgalmas vitákon keresztül elgondolkodni életünk legfontosabb kérdésein.
Ezek a beszélgetések segítenek fejleszteni belső világunkat, és segítséget adnak ahhoz is, hogy megtaláljuk saját válaszainkat összetett erkölcsi dilemmákra.
