Jennifer Garner saját filmes pályafutásának ikonikus jeleneteit nézi vissza és kommentálja, miközben személyes élményeiről, a forgatások hátteréről, valamint a színészi fejlődéséről oszt meg emlékeket. Felidézi a „Felicity” írói szobájának pillanatait, ahol az „Alias” ötlete is megszületett, majd beszámol arról, hogyan vált váratlanul akciósztárrá, és milyen hatással volt rá Sydney Bristow megformálása.
Részletesen kitér az „Alias” csapatának összetartására, a szereplők közti mély kapcsolatokra, valamint Victor Garberrel való barátságára, akit igazi apafigurának tart. Megosztja, hogyan készült a különböző harci jelenetekre, milyen kihívást jelentett számára a harcművészetek elsajátítása; és azt is érzékelteti, milyen érzelmi töltete volt számára bizonyos, mára már klasszikussá vált mondatoknak és gesztusoknak.
Felidézi személyes élményeit a „13 Going On 30” és a „Dallas Buyers Club” forgatásáról, különös tekintettel az érzelmileg megrázó jelenetekre, valamint arra a munkamódszerre, melynek során sokszor imprókkal és azonnali újraírásokkal gazdagították a forgatókönyvet. Kitér arra is, hogy egyes filmjei hogyan hatottak a nézőkre, vagy akár rá, mint anyára is meghatározóak lettek, például a „Love, Simon” elfogadásról szóló monológját sokan idézik számára.
A beszélgetés során Jennifer Garner őszintén mesél a stábtagokhoz és színésztársakhoz fűződő kapcsolatáról, a közös tréningekről, valamint a női barátságokról, amelyeket például a „The Last Thing He Told Me” vagy a „Palm Royale” forgatása során szerzett. Elgondolkodtató kérdéseket vet fel arról, milyen áldozatokkal, fizikai és érzelmi kihívásokkal jár a színészet, és mik azok a tapasztalatok, amelyek sok év múltán is meghatározzák őt.
