A természetes jéghegyek lenyűgöző látványt nyújtanak, és jelentős édesvízforrásként is számításba jöhetnek. Egy francia mérnök, Georges Mougin, évtizedeken át azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a jéghegyek vizét ivóvíz formájában juttassák el a világ szomjazó területeire.
A szakemberek folyamatosan vizsgálják, hogyan lehetne egy megfelelő jéghegyet kiválasztani, környezeti, technikai és logisztikai szempontokat figyelembe véve. A modern 3D szimulációk már képesek modellezni egy ilyen jéghegy virtuális átkelését az Atlanti-óceánon, például Kanadától egészen a Kanári-szigetekig.
A projekt során forradalmi módszereket dolgoztak ki a jéghegy olvadásának lassítására, például speciális textilburkolatokkal és vízréteggel történő szigeteléssel. Ugyanakkor a minél környezetbarátabb szállítás, a természetes sodródás kihasználása és az energiafogyasztás csökkentése is fontos kérdésekké váltak.
Az ötlet mellett és ellen is számos tudományos érv és technológiai kihívás merült fel: hogyan lehet biztosítani a jéghegy stabilitását, mennyire veszélyes a szállítása a hajózásra nézve, illetve milyen hatása lehet a helyi ökoszisztémára, ha végül megérkezik egy forróbb éghajlatú térségbe?
A megvalósíthatósági vizsgálatok során az is felmerül, mekkora tömegű és formájú jéghegy lenne ideális, valamint hogy időjárási és óceáni áramlatok pontos ismerete nélkül elképzelhetetlen a biztonságos szállítás. Eközben a világ egyes területei már ma is használják a jéghegyek vizét különleges italok vagy palackozott víz formájában.
