Távoli, fagyos világként ismertük meg Plutót, amely mindössze halvány pontként sejlett fel a Földről nézve. Ám amikor a NASA New Horizons űrszondája kilenc éven át tartó utazás után megérkezett, olyan részletességű képeket küldött vissza, amelyek meglepték a tudósokat.
A Plutón kialakulóban lévő hegyláncok, kiterjedt jeges síkságok és mozgó gleccserek bizonyítják, hogy ez a Naprendszer peremén lévő törpebolygó geológiailag meglepően aktív. De mi mozgatja ezeket a folyamatokat a Napfénytől ennyire távol?
A bolygó legfeltűnőbb képződménye, egy hatalmas szív alakú nitrogénjég-gleccser, az úgynevezett Sputnik Planitia, egyúttal rejtély is: felszíne sokkal simább, mint amit a folyamatos meteoritbecsapódások alapján várnánk. A tudósok a felszínen látható méhsejt-szerű mintázatra és önmagát gyógyító jégmezőkre keresik a magyarázatot.
Laboratóriumi kísérletek során megfigyelték, hogy a Plutó nitrogénjege hasonlóan viselkedik, mint a forró folyadékok felszínén megjelenő konvekciós cellák, vagy akár egy tál miso levesben feltűnő mintázatok. Felmerül a kérdés: milyen belső hőforrás vagy régi becsapódás formálhatta ezt a különös világot – és vajon az itt látható hegyek valódi jeges vulkánok lehetnek?
