Jeffrey Ullman életútjának fontos mérföldkövei elevenednek meg egy hosszú, személyes hangvételű interjúban, amelyben életének meghatározó szakaszait, döntéseit és mentorait tárja fel. Részletesen mesél arról, hogyan formálták tanulmányai, családi háttere és az 1950-es és 60-as évek tudományos környezete érdeklődését a matematika és mérnöki tudományok iránt.
A beszélgetés során betekintést nyerhetünk az amerikai felsőoktatás működésébe, illetve abba, hogy milyen volt fiatal kutatónak lenni akkoriban, amikor a számítástechnika még csak kialakulóban volt. Ullman tapasztalatait megosztva végigvezeti a nézőt egyetemválasztásáról, első programozási élményeiről, nyári szakmai gyakorlatok jelentőségéről és meghatározó mentorairól, akik közül kiemeli Seymour Ginsburgot.
Az interjú fontos kérdéseket vet fel az ipari és akadémiai kutatómunka szerepéről, a számítástechnika fejlődéséről, a tankönyvírás átalakulásáról, valamint a tudomány társadalmi beágyazottságáról is. Többek között szóba kerül a legendás ‘Dragon Book’ megszületése, a Bell Labs innovatív kutatási atmoszférája és az oktatás jövője. Ullman saját karrierje példáján keresztül mutatja be, hogyan lehet elhelyezkedni a tudományos, ipari vagy oktatói pályán, miközben hangsúlyozza a mentorálás, a közösség és az elhivatottság jelentőségét.
A beszélgetés gondolatébresztő témákat érint a mesterséges intelligencia, adatbányászat, a ‘nagy adatok’ kihívásai, a szakmai utánpótlás képzése, algoritmusok társadalmi hatásai, valamint a szakmai identitásválság és az innováció jövője kapcsán.
