Egy üres, elhagyatott bevásárlóközpontban járva a készítő elgondolkodik gyerekkorának játékboltjain és az ezekhez kapcsolódó emlékein. A bevásárlóközpontok, mint például a Toys R Us és a KB Toys, fontos helyszínei voltak a fiatalkori időtöltésnek és az első gyűjtői élményeknek.
A videó felveti azt a kérdést, hogy vajon a nosztalgia, a múltbéli tárgyak gyűjtése puszta vágy-e, vagy valójában egy betöltendő lelki igényhez kötődik. Ezzel kapcsolatban a szerző példát hoz fel saját gyerekkorából, amikor az egyedüllét és testvér hiánya miatt a játékok lettek a társai, majd később ezek elvesztésének történetét is megosztja.
Megalapozott gondolatokat hallhatunk arról is, hogyan változott meg a kapcsolata a játékokkal felnőttként, különböző élethelyzetek és költözések során, illetve miként hatott rá az, hogy apává vált. Felmerül a digitális és a fizikai emlékek közötti különbség is, illetve az, hogy mennyire más érzés egy fizikai tárgyhoz kötődni, mint egy digitálisan elérhetőhöz.
Érdekes témaként vetődik fel a videózás iránti szenvedélyének háttere, valamint a kreativitás és az önkifejezés keresése is. A szerző őszintén beszél arról, hogyan talált rá újra a videók készítésére, és mik az azok az érzések vagy közösségi élmények, amelyek motiválják ebben. Megkérdőjelezi saját szakértelmét a játékok világában, de egyúttal az önelfogadásról és a mások véleményétől való függetlenségről is elmélkedik.
