Az ókori gyermekek játékainak világa meglepően sokszínű, és ma is ismerős jeleneteket tár elénk. Képzeletbeli vacsorapartik, kalandos történetek és családi utazások töltötték ki a napokat, amelyeket aprólékosan kidolgozott babák és kiegészítők tettek még élvezetesebbé.
Játék közben a fiatalok nemcsak babákkal, hanem egyszerű labdákkal, faragott állatfigurákkal, guruló kocsikkal vagy éppen sípoló játékokkal töltötték az időt. Az ilyen eszközök régészeti bizonyítékai változatos ókori civilizációkból származnak, az anatóliai kocsimodellektől kezdve a mezopotámiai társasjátékokig és a kínai építőkockákig.
Érdekes kérdés, hogy a játék és a szórakozás miként kapcsolódtak a vallási szokásokhoz vagy a felnőtté válás szertartásaihoz. Például bizonyos játékok áldozati ajándékká váltak, vagy a játék egyes formáit kizárólag fiúk vagy lányok számára engedélyezték. A spártai lányok fizikai aktivitásának indoklása, illetve a római gyermekek „dióktól való búcsúja” is kulturális sajátosságokra mutat rá.
Az ókori idők stratégiai és ügyességi játékaival, például a csontdobással vagy társasjátékokkal kialakított készségek a felnőttek körében is nélkülözhetetlenek voltak. Filozófusok, mint Platón, már akkor felismerték a játékos tanulás értékét és hosszú távú jelentőségét az életben.
