A videó egy személyes gyűjteményt mutat be olyan játékokról, amelyeket az alkotó rendkívül élvezett, mégsem kíván soha többet újrajátszani. Külön érdekesség, hogy ezek a címek valamilyen szempontból teljességet nyújtottak, legyen szó a történet kiteljesedéséről, a hatásukról vagy éppen arról, hogy élethelyzetekre rezonáltak.
Felmerül a kérdés: Miért dönt valaki úgy, hogy egy szeretett játék soha többé nem kerül elő? A felsorolt címek között vannak generációkat átívelő történetek, a déli Egyesült Államokban játszódó, érzelmi mélységeket boncolgató művek, valamint olyan alkotások, amelyek a gyász univerzális tapasztalatát is reflektorfénybe helyezik.
A videó nézőpontja különösen személyes: saját élmények, az élvezet és a befejezettség érzése, valamint az újjáéleszthetetlen első élmény hangsúlyozódik. Néhány játék egyszerűen nem kínál újra felfedezhető titkokat, míg mások lelkileg túl nehezek vagy vizuálisan megterhelők az ismétléshez.
A felsorolt címek történetvezetésével, döntési lehetőségeivel és egyedi témáival szembesítik a nézőt, és felvetik: van-e értelme egy teljesnek érzett történetet újra átélni, vagy eljön a pillanat, amikor érdemes továbblépni, és helyet adni az új élményeknek?
