Amint leszáll az éj, sok videójáték világa radikálisan megváltozik: az ismerős, nyílt terepek hirtelen veszélyes, félelmetes helyekké alakulnak. Egyes játékokban külön mechanizmusok lépnek életbe, amelyek a sötétséget ellenséggé változtatják, ezzel igazán intenzív élményt nyújtva a játékosoknak.
Többek között olyan címek merülnek fel, mint a Tainted Grail, ahol a „weirdness” nevű, baljós energia az éjszaka leple alatt jelenik meg, és kizárólag ekkor fenyegeti a játékosokat. Egyes alkotások, például a Subnautica, a sötétséghez mélyen gyökerező ösztönös félelmeket társítanak: a nyílt óceán és a mélység iránt érzett szorongás az éjszaka során csak fokozódik, különösen akkor, amikor óriási tengeri lények is veszélyt jelentenek.
Az is előfordul, hogy a sötétség nem csak szörnyek és ellenfelek miatt nyomasztó, hanem a bizonytalanság, a bezártság vagy a környezeti feltételek (például extrém hideg, mint a The Long Dark esetében) súlyosbítja a túlélés kihívásait. Más játékok, mint a Dying Light vagy a DayZ, szándékosan teszik félelmetessé az éjszakát azzal, hogy a zombik vagy más játékosok aktivitása megsokszorozódik, növelve az izgalmat és a veszélyérzetet.
Érdekes kérdésként merül fel, hogy a sötétség valóban nagyobb félelmet képes-e kelteni, mint a klasszikus horrorjátékok? Továbbá, mik azok a dizájnelemek, amelyek miatt az éjszakai játékmenet különösen emlékezetessé válik, függetlenül attól, hogy egy túlélőhorror vagy csak egy sandbox kalandjátékról van szó? A felsorolt játékok számos kreatív választ adnak ezekre a dilemmákra, miközben a játékosokat a komfortzónájuk határára sodorják.
