Számtalan játék rendelkezik látványos, drámai vagy kielégítő lezárással, de akadnak olyan címek is, amelyek egészen váratlanul, minden előjel nélkül érnek véget. Ezeknek a befejezéseknek gyakran nincs se végső összecsapása, se katarzisa, egyszerűen csak hirtelen leperegnek a stáblisták.
Egyes esetekben technikai újítások vagy fejlesztési problémák vezetnek a történet idő előtti vagy elnagyolt lezárásához. Máskor művészi döntés vagy költségvetési korlátok állnak a háttérben, amelyek miatt a játékélmény félbeszakad, és a játékosban marad a kérdés: „Ez most tényleg a vége volt?”
A felsorolt példák közt vannak legendássá vált, illetve kevésbé ismert játékok, ugyanúgy mint régi retro-címek és modern alkotások is. Felvetődik a kérdés, vajon miért vállalja be egy fejlesztőcsapat, hogy a végjáték helyett egy elvárhatatlanul hirtelen lezárással engedi útjára a játékosokat? Ezek a példák olyan témákra keresik a választ, mint a fejlesztési folyamatok kompromisszumai, a történetmesélés buktatói vagy a játékosokkal szembeni elvárások.
Külön érdekesség, amikor a játékok a lezáratlan szálakat vagy cliffhangereket nem folytatják, vagy egy sorozat következő része teljesen elrugaszkodik az előzményektől. Ezek a tapasztalatok mind hozzájárulnak a videojátékos közbeszédhez, és érdemes elgondolkodni azon, vajon ezek tényleg hibák vagy tudatos alkotói döntések eredményei.
