Váratlanul kellemes meglepetések bukkantak fel az idei játékok között: a szerző olyan címeket sorol fel, amelyek túlszárnyalták az elvárásait, még ha nem is lettek mind közvetlen kedvencei. Felmerül a kérdés, hogyan befolyásolják az előzetes várakozások a játékélményt, legyen szó fejlesztők múltjáról, műfaji szokásokról vagy marketingről.
Különös hangsúlyt kap az Adam Fall, amely a Rebellion fejlesztőinek ambícióját mutatja, kísérletező open world elemekkel és többféle befejezéssel. Ezzel szemben az Expedition 33 érzelmi mélységével és JRPG harcrendszerével okozott meglepetést, főleg történetének árnyalatai révén.
A Tainted Grail: The Fall of Avalon esetében felmerül, egyáltalán lehetséges-e méltó kihívót állítani a Skyrim stílusának – itt a kísérlet bizonyítja, hogy egyediséggel és jól érzékelhető univerzummal igenis van keresnivaló a piacon.
A souls-like játékok zsúfolt világában a The First Berserker: Kazan emelkedik ki, friss megközelítéssel, igazságosnak tűnő főellenfelekkel, kifinomult játékérzettel és újszerű tapasztalatszerzési rendszerrel, emlékezetes élményt nyújtva.
Kronos: The New Dawn példája azt vetíti előre, hogy a túlélő horror műfajában még azok is kincset találhatnak, akik nem rendszeres rajongók – eredeti látványvilág, időutazásos motívum és nyomasztó szörnyek szolgáltatják a hátteret.
Végül szóba kerül az Oblivion Remastered is: a nosztalgia, a technikai újítások és a klasszikus báj egyedi elegye egyaránt örömöt és megosztó tapasztalatokat eredményez. A teljesítményproblémák ellenére elgondolkodtató, mitől lesz valójában sikeres egy remake vagy remaster.
