A beszélgetés a mesterséges intelligencia és az internet mítoszainak, társadalmi hatásainak és jövőbeli lehetőségeinek vizsgálatára vállalkozik. Jaron Lanier, a virtuális valóság egyik úttörője, azon nézőpontját fejti ki, miszerint a jelenlegi AI-rendszerek valójában emberek kollektív munkájára, adatára és együttműködésére épülnek, nem pedig önálló lények vagy túlvilági entitások.
Érdekfeszítő kérdések merülnek fel arról, miért szeretné a társadalom, és főként a technológiai elit, öntudattal ruházni az AI-t, mitől olyan csábító az új „digitális isten” teremtésének gondolata. A popkulturális sci-fi filmek, játékok sötét jövőképei és a technológiai magabiztosság pszichológiája is terítékre kerül.
A virtuális valóság fejlődési iránya, kudarcai és társadalmi mellékhatásai is fókuszba kerülnek: hogyan maradhatott ki az igazán újszerű, mindenki számára hasznos alkalmazás, és milyen szerepet játszik ebben a szűk látókörű fejlesztői gondolkodás. Érdemes végiggondolni, hogyan kapcsolódik ehhez a társadalmi sokszínűség hiánya és az etikai dilemmák.
Az internet és a közösségi média működési modelljei alapvetően befolyásolják mindennapjainkat: a megbotránkoztatás és a viszály erősödése a figyelem maximalizálása érdekében történik, miközben egyre központosultabb hatalom és vagyon koncentrálódik néhány szereplő kezében. Felmerül a kérdés, hogyan lehetne új, etikusabb üzleti modelleket és szabályozásokat kialakítani, amelyek tényleg szolgálják az embereket.
A digitális adatok valódi értékének, az adatméltóság fogalmának és a magánszféra védelmének problémái is felvetődnek: hogyan lehet elkerülni a manipulációt, hogyan szabható gátat a globális adatkihasználásnak? Milyen esélyei vannak a valóban felhasználóbarát, igazságos, és pozitívan fejlődő internetnek?
