Japánban a jövőbe vetett hit már-már vallásként jelenik meg, miközben az ország a robotika és technológia fellegváraként igyekszik alkalmazkodni demográfiai kihívásaihoz. A hétköznapokban is jelen lévő robotkultúra tükrözi azt a tendenciát, ahogyan a társadalom a különböző igényeket – akár extrém módon – technológiával igyekszik kielégíteni.
Helyi tudósok és hobbi-robotépítők különféle innovatív gépeken dolgoznak: egyes androidok folyamatosan tanulnak és személyiséget próbálnak kialakítani, másokat pedig az otaku szubkultúra tagjai nap mint nap saját kezűleg fejlesztenek. Ezek a projektek gyakran a társadalom sajátos viszonyát tükrözik a gépekkel – a szakértők azt kutatják, hogyan alakulhat ki harmonikus együttélés ember és robot között.
A híres manga- és anime-kultúra, valamint az olyan klasszikusok, mint az Astro Boy is komoly hatást gyakoroltak a technológiai fejlődés eszményképére. Ez a történelmi és popkulturális háttér magyarázatot adhat arra, miért fogadják a japánok oly nyitottan a robotokat.
Vállalatok, például a Hitachi, többek közt barátságos robotsegédeket, autonóm járműveket és újfajta mesterséges intelligenciákat fejlesztenek, amelyek akár a hétköznapi életben is képesek segíteni. Ugyanakkor a hagyományos üzleti kultúra gyakran fékezi az igazán forradalmi ötletek piaci megvalósulását.
A fiatal, kreatív gondolkodók és művészek – például a Team Lab alkotócsoport – egyre inkább próbálják megrengetni a régi értékrendet, és új, digitális univerzumokat teremtenek, amelyekben a kreativitás és a technológiai kísérletezés találkozik. A kérdés továbbra is adott: képes lehet-e a technológia – főként a robotika – Japán számára kiutat nyújtani az elöregedés útvesztőjéből?
