Az utóbbi három évtizedben Japán gazdaságát szinte teljes egészében az alacsony vagy nullához közeli kamatlábak köré szervezték. Ez a hosszú időszak lehetővé tette az állam, a vállalkozások és a háztartások számára, hogy olcsón jussanak hitelhez, ugyanakkor a befektetők számára is kihasználhatóvá váltak a külföldi, magasabb hozamot kínáló lehetőségek.
A japán jegybank az évek során bevezette a nullakamat-politikát, sőt a negatív kamatlábat is, de az utóbbi időben az infláció és a béremelések nyomására változások kezdődtek: ismét emelni kezdték a kamatokat. Mindeközben a japán kamatszint még mindig jóval elmarad az amerikai szinttől, ami kockázatos árfolyammozgásokat és spekulatív carry trade ügyleteket eredményez.
Amikor Japán 73 milliárd dollárt fordított a jen megvédésére, az csak ideiglenes hatást hozott, hasonlóan a történelmi jelentőségű, Japán és az Egyesült Államok által végrehajtott összehangolt beavatkozáshoz. Ezek az intézkedések figyelmeztetésként szolgálnak a piac számára, de nem oldják meg a strukturális problémákat.
A döntéshozók bonyolult helyzettel néznek szembe: a kamatok túl gyors emelése nemcsak az államháztartás, hanem a vállalati és háztartási hitelek miatt is komoly kockázatokat jelent. További gondot jelent az elöregedő társadalom, a csökkenő munkaerő és a tartósan alacsony termelékenység, amelyek miatt a gazdasági növekedés szerény maradhat, tovább szűkítve a mozgásteret a gazdaságpolitika számára. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e úgy erősíteni a jent, hogy közben a gazdaság egészsége ne sérüljön.
