Japán gazdasága hosszú évekig a stagnáló, sőt csökkenő árakról volt híres: a lakosok számára a stabil élelmiszer- és áruárak megszokottá váltak. Egy mindössze 10 jenes áremelés is országos visszhangot keltett, így nem csoda, hogy a hirtelen érkező infláció sokkot okozott a fogyasztóknak és a vállalatoknak egyaránt.
Az elmúlt évtizedben a japán kormány és a jegybank mindent megtett, hogy véget vessen a deflációnak és beindítsa az inflációt, de érdemi eredmény csak a 2020 utáni globális válságokkal, valamint az energia- és élelmiszerárak növekedésével következett be. A gyengülő jen drágítja az importot és emeli a mindennapi élet költségeit, miközben számos vállalkozásnak és családnak kell megbirkóznia az eddig ismeretlen helyzettel.
Az új miniszterelnök, Takaichi Sanae előtt komoly kihívások állnak, amikor az ország a mérsékelt és hirtelen növekvő infláció között keres egyensúlyt. A japánok régóta vágytak egészséges inflációra, de most attól tartanak, hogy egy túl gyors áremelkedés új problémákat szülhet. Kérdés, hogy a gazdasági és társadalmi változások közepette sikerül-e megőrizni a stabilitást, és csökkenteni a feszültségeket mind a vállalkozások, mind a lakosság körében.
Japán egyedi, demográfiai kihívásokkal is szembenéz, időskorú társadalmával, amely jelentős mértékben támaszkodik az állami nyugdíjakra és megtakarításokra. Friss gazdaságpolitikai reformok, például adókedvezményekkel ösztönzött részvényportfóliók és a Nikkei tőzsdeindex rekordja mind azt mutatják: a régi gazdasági modellek megváltoztak, és új korszak kezdődhet – ám hogy milyen árat kell ezért fizetni, még kérdés marad.
