Az előadás azt a korszakot elemzi, amikor Japán – elsősorban a Meiji-generáció reformjai révén – előbb Kínát, majd Oroszországot legyőzve, egyedülállóan modern, nem nyugati nagyhatalommá vált. A beszélgetés középpontjában az áll, hogy mi okozta az ázsiai hatalmi egyensúly átbillenését a 19. század végén és a 20. század elején. Világossá válik, hogy míg Kína évezredeken át a kontinens vezető civilizációja volt, Japán radikális intézményi átalakulása átírta a korábbi rendet.
A történelmi kontextusban olyan kérdések merülnek fel, mint: miként váltak a Meiji-reformok Japán felemelkedésének motorjává, és hogyan sikerült a japán vezetőknek összehangolni az ország stratégiai erejét a diplomácia, a gazdaság, a hadsereg és az információs műveletek terén? Szó esik a kínai intézményi merevség, a belpolitikai káosz és az európai imperializmus hatásairól is.
Az előadó bemutatja azokat a tényezőket, amelyek Japánt sikeressé, Kínát és Oroszországot pedig sebezhetővé tették: intézményi reformok, oktatási, politikai és haditechnikai modernizációk, valamint a társadalmi kohézió szerepe. Kifejezetten érdekes a modernizáció és a nyugati intézmények átvételének ellentmondása – vajon elég csupán fegyvereket vásárolni, ha az intézmények elavultak?
Az előadás nem csupán történeti áttekintést ad, hanem rávilágít arra is, hogyan vizsgálhatjuk több nézőponton keresztül a nagyhatalmak felemelkedését és bukását. Alapvető kérdéseket vet fel a nemzetközi rendszer változásainak okairól, a belső intézmények jelentőségéről, illetve arról, mikor válik egy állam a saját sikerei rabjává.
