Jakarta, Indonézia fővárosa gyakran megosztó hírnévnek örvend: néhányan veszélyesnek, mások meglepően biztonságosnak tartják. Egy világjáró utazó kísérletet tesz arra, hogy személyesen járjon utána, mennyire kell itt a zsebtolvajoktól tartani.
Az utazó szándékosan „könnyű célpontként” viselkedik: jól látható helyen hagyja a pénztárcáját, turistához illő módon sétálgat, és közben ismerősei rejtett kamerával figyelik az eseményeket. Útja során olyan helyszíneket keres fel, amelyeket mások veszélyesnek tartanak, például forgalmas piacokat, turistalátványosságokat és szűk utcákat.
Az élmények során új barátokat is szerez; a helyiek rendkívül kedvesek és segítőkészek, a barátságos légkör pedig éles ellentétben áll a potenciális veszély érzésével. A narrátor kiemeli, hogy Indonéziában a tolvajlás kulturálisan elítélt magatartás, sőt, a lakosok különösen dühösek lesznek, ha ilyen történik a környezetükben.
Beszélgetések, találkozások turistákkal, a helyi biztonsági intézkedések, feliratok a tolvajok ellen: mindezek az élmények vezetik el az utazót ahhoz a kérdéshez, vajon tényleg szükséges-e még aggódni egy modern délkelet-ázsiai nagyvárosban a vagyonunkért?
