A klasszikus brit autók szerelmesei számára kevés modell jelent annyit, mint a Jaguar E-type, különösen a V12-es változat. Ez a különleges, 1973-as példány egyike a széria utolsó gyártási darabjainak, és már a motorháztető alatt rejlő, hatalmas V12-es motor is kiemeli a hagyományos hathengeres elődök közül.
Az autóformatervezés történetében a Jaguar E-type legendás státuszt vívott ki magának, sőt, a szóbeszéd szerint még Enzo Ferrari is a világ legszebb autójaként hivatkozott rá. Az idő múlásával azonban a modell jelentős átalakulásokon ment keresztül, például a hosszabb tengelytávú, 2+2 üléses karosszériával és a dizájnt befolyásoló, szigorúbb amerikai előírásokkal.
A részletes bemutatás során számtalan különleges részletre derül fény: a teljes orr-rész felhajtható motorháztető, a különösen bonyolultan nyíló hátsó ajtó vagy a rendhagyó műszerfal-elrendezés mind a ’70-es évek luxus-sportautó-kultúráját idézik. A bemutató vizsgálja, miért lett legendás a modell, hogyan változott az évek során, s hogy az újítások vajon hozzáadtak-e vagy épp elvettek a dizájn és vezetési élmény értékeiből.
Felmerülnek olyan kérdések is, mint hogy a hosszabb tengelytáv és a nagyobb motor tényleg előrelépést jelentett-e, vagy hogy mennyiben lett kompromisszumosabb az autó a használhatóság és a sportos karakter kárára. Az elemzés felfedezi azokat a részleteket, amelyek révén az E-type öröksége mindmáig hatással bír az autórajongók körében.
