Megdöbbentő képeket mutatnak be két izraeli túszról, akik a Gázai övezetben fogságban élnek. Az egyik családtagjuk, Eli, beszél arról, hogyan változott meg drasztikusan testvére, Avitar David állapota a fogvatartás alatt – alig ismer rá régi önmagára, a képek ‘élve eltemetett csontvázként’ ábrázolják.
A riport drámai interjúkat, családi visszaemlékezéseket és személyes üzeneteket vonultat fel, amelyek kiemelik a foglyok testi-lelki szenvedését, valamint a hozzátartozók elkeseredett reménykedését és kitartását. Az elhangzottak szerint a fogvatartottak családtagjai komoly pszichés terhelés alatt élnek, miközben a nyilvánosság elé tárják személyes tragédiájukat, hogy felhívják a világ figyelmét a kialakult helyzetre.
A beszélgetés során felmerül, vajon élelmiszerhiány vagy szándékos éheztetés okozza-e a túszok lesoványodását. További kérdésként jelenik meg, hogy mennyire képes és hajlandó a nemzetközi közösség, illetve szervezetek – például a Vöröskereszt – érdemben beavatkozni a humanitárius válságba, és milyen nyomásgyakorlás lehetséges a Hamász irányába.
A riport kitér a pszichológiai hadviselés formáira, a nemzetközi közvélemény és a túszcsaládok által elvárt lépésekre, valamint Izrael, és más nemzetek vezetőivel szembeni elvárásokra. Az események hátterében húzódó politikai feszültség súlyos etikai és emberi jogi dilemmákat is felvet.
