Az iráni atomalku és annak hatásai Izraelre nemcsak a közel-keleti politikát, hanem a tágabb nemzetközi erőviszonyokat is formálják. Érdekes kérdés, hogy mennyire támaszkodhat továbbra is Izrael az Egyesült Államokra, különösen katonai szempontból, ha Irán fenyegetésnek érzékeli.
Felvetődik, hogy az amerikai támogatás eddigi magabiztos feltételezése megingott, ami Izrael nemzetbiztonsági doktrínáját is újragondolásra késztetheti. Vajon valóban minden esetben számíthatnak a szövetségesek közvetlen beavatkozására, vagy ez inkább egyre bizonytalanabb tényező?
Libanon és a Hezbollah szerepe szintén összetett, különösen annak fényében, hogy a megállapodás szövege többértelműségre ad lehetőséget a helyi folyamatok értelmezésekor. Arról is szó esik, hogy az Irán–Izrael–Amerika háromszögben ki tudja valóban visszafogni a nyílt katonai akciókat, főként az olyan forró pontokon, mint Bejrút és Észak-Izrael.
Az izraeli bel- és külpolitika számára új kihívás jelent a stratégiák átgondolása: miben bízhatnak a jövőben, hogyan viszonyulnak az amerikai kapcsolathoz, és vajon új diplomáciai irányok mutatkozhatnak-e a régióban, mint például a palesztin viszony rendezése vagy a Perzsa-öböl országaihoz fűződő viszony javítása?
A közösségi és politikai megosztottság Amerikában ezzel párhuzamosan tovább mélyül, hiszen most mindkét nagy pártban komoly viták zajlanak arról, milyen legyen a viszony a közel-keleti szövetségesekhez. Az sem világos, hogy ez hosszú távon milyen hatással lesz az amerikai–izraeli kapcsolat jövőjére.
