A riportban egy édesanya szívszorító beszámolóját hallhatjuk, aki már több mint 640 napja várja, hogy hazatérjen a Hamász által elrabolt fia. Az interjú középpontjában a tehetetlenség érzése, a remény folyamatos ingadozása, és a családok szenvedése áll.
Részletesen szó esik a fogvatartottak embertelen körülményeiről: szűk, sötét alagutakban, elégtelen élelemmel és vízzel, orvosi ellátás nélkül, állandó fizikai és lelki megpróbáltatások között tartják őket.
A beszélgetés során felmerülnek a politikai döntéshozók felelősségei is, és szóba kerül, hogyan változhat a túszok hazatérésének prioritása az izraeli kormány kommunikációjában. Különösen érzékeny téma a fogolycsere és a tűzszünet lehetősége, valamint hogy a családok milyen üzenetet szeretnének közvetíteni a társadalom és a döntéshozók felé.
