Izrael nyomást gyakorol az Egyesült Államokra, hogy a GBU-57 „bunker buster” bombát vesse be Irán ellen, mivel úgy vélik, ez az egyetlen fegyver, amely képes lehet megsemmisíteni Irán kulcsfontosságú, mélyen a föld alá rejtett nukleáris létesítményeit.
Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a bunker buster bombák hatékonysága sem feltétlenül garantált olyan mély célpontok esetében, mint a Fordo urándúsító üzem, amely akár 300 lábnyi szikla alatt található. Felmerül a kérdés, hogy több bombára és precíziós sorozatos támadásokra lenne-e szükség egyetlen létesítmény lebombázásához.
A riport bemutatja a GBU-57 tulajdonságait: közel 9 méter hosszú, 13 tonnás bomba, amelyet csak a B-2 Spirit lopakodó bombázó tud célba juttatni. Felmerül, hogy ha a légicsapásnak mégsem lenne elegendő pusztító ereje, szükséges lehetne szárazföldi hadműveletek bevetése is, aminek realitását azonban egyelőre senki nem vállalja fel nyíltan.
Vita zajlik arról is, hogy egy ilyen támadás mekkora radioaktív szennyezést okozhatna, és milyen hosszú távú stratégiai következményekkel járna. A szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy még ha sikerülne is egy-egy kulcslétesítményt megsemmisíteni, Irán megszerzett tudása fenntarthatja a nukleáris programot, így valódi megoldás csak politikai úton érhető el.
A beszámoló során szó esik Izrael légicsapásairól, amelyek az Arak nehézvizes üzemet is célba vették, valamint Irán rakétaindítóinak megsemmisítéséről. Diplomaták és szakértők vitatják, milyen lépésekre kerülhet sor ezután, és meddig húzódhat el a konfliktus a felek katonai és politikai stratégiáinak függvényében.
