Az izraeli védelmi miniszter napokban tett nyilatkozata nagy port kavart: egyértelműen kijelentette, hogy Irán legfőbb vallási vezetője, Ali Khamenei nem maradhat hatalmon, miután Irán rakétatalálatot mért egy izraeli kórházra. Ez az álláspont jelentős elmozdulást jelez az izraeli stratégiában, hiszen ezzel lényegében a rezsimváltás igényét fogalmazza meg a korábbi nukleáris létesítmények megsemmisítése helyett.
A beszélgetés során több katonai és politikai szakértő értékelte, milyen következményekkel járhat egy ilyen változás: felmerül a „misszió kúszása” jelenség, azaz amikor a katonai beavatkozás céljai egyre tágabbá és kontrollálhatatlanabbá válnak.
Felmerülnek a történelmi példák tanulságai is: Irak és Afganisztán esetében az USA kudarcot vallott a rendszerváltás utáni stabilizációban. Vajon megtalálható-e a kellő szervezettség vagy helyi támogatás, hogy egy esetleges iráni rezsim bukása után működő kormányzat alakuljon ki?
A témában szó esik a térség sokszínű etnikai szerkezetéről, az iráni társadalom összetettségéről, valamint arról is, hogy egy ilyen beavatkozás akár polgárháborúba is sodorhatja az országot, aminek következményei az egész régióra kiterjedhetnek.
Végezetül a beszélgetésben hangsúlyos szerepet kap az a kérdés, hogy az Egyesült Államok mennyire hajlandó (vagy képes) mélyebben részt venni egy esetleges fegyveres konfliktusban, vállalva a katonai, politikai és gazdasági következményeket – különösen annak fényében, hogy más globális kihívások, például Kína helyzete is napirenden van.
