Izrael légvédelmi rendszere rétegzett felépítéssel védi az országot különféle rakéta- és dróntámadások ellen. Ezek a rendszerek egymásra épülő technológiákat alkalmaznak, hogy minden fenyegetésre, a rövid hatótávú rakétáktól kezdve a távoli ballisztikus rakétákig, gyors és célzott válasz szülessen.
A rakétavédelmi rendszer központi idegrendszerét egy nemzeti parancsnoki hálózat adja, amely képes pillanatok alatt észlelni és trajektóriát kalkulálni a beérkező fenyegetésekről. Az első védelmi vonalat az Iron Dome alkotja, amely a rövid hatótávú fenyegetések ellen hatékony, mesterséges intelligenciát is használva csak akkor lép működésbe, ha civilek vagy kulcsfontosságú infrastruktúra veszélyben van.
Középső rétegként a David’s Sling rendszert telepítik, amely a közepes hatótávú rakétákkal és cirkálórakétákkal szemben nyújt védelmet, fejlett érzékelőivel közvetlenül a célpontokat támadva. Legkülső vonalat az Arrow rendszer képezi, amely képes akár az űrben is elfogni a ballisztikus rakétákat, nagy sebességű érzékelőkkel és rakétákkal dolgozva.
Az utóbbi időszakban ezeknek a felsőbb szintű rendszereknek a hatékonyságát rendkívüli mértékben tesztelik, mivel Irán több száz ballisztikus rakétát indított Izrael felé. Bár az elfogási arány igen magas, mindez óriási anyagi és stratégiai terhet jelent: minden egyes rendszer működtetése és minden kilőtt rakéta komoly költségekkel és készletcsökkenéssel jár. Közben Irán saját készletei is fogyóban vannak, miközben a konfliktus intenzitása csökkenni látszik. A helyzet dinamikáját tovább bonyolítja az amerikai technikai és haditechnikai segítség, illetve az elfogó rakéták készleteinek korlátozottsága, amelyek kimerülése súlyos következményekkel járhat.
