Izrael váratlan és vakmerő katonai akcióval csapott le Irán fontos belső célpontjaira, elsősorban az atomprogramhoz és a katonai vezetéshez kapcsolódó helyszínekre. A támadás mögött két évtizedes stratégiai gondolkodás húzódik meg, amelynek élén Benjamin Netanjahu miniszterelnök áll.
Komoly kérdéseket vet fel, hogy mennyire volt időszerű és indokolt ez a katonai lépés, és egyáltalán: eléri-e a remélt célt, vagy csak tovább fokozza a bizonytalanságot a már így is ingatag térségben. A döntés hátterében az a félelem áll, hogy egy nukleáris fegyverekkel rendelkező Irán gyökeresen átírná Izrael védekezési lehetőségeit és stratégiáit.
Az események nemzetközi diplomáciai feszültséget szíthatnak, különös tekintettel az amerikai–iráni tárgyalásokra, az olajárakra, illetve a Közel-Kelet stabilitására. Mekkora esély van egy szélesebb konfliktus kirobbanására, például ha Irán válaszul amerikai bázisokat vagy szövetségeseket támad? Vajon egy iráni vezetés összeomlása milyen hatással lenne az egész régióra?
Egy új fegyverkezési spirál is elindulhat: ami egyszer elpusztítható, később újraépíthető – a kérdés az, mennyire hosszú távú a mostani katonai siker. Ezek a dilemmák feszegetik a jelenlegi közel-keleti helyzet jövőjét.
