Két markánsan eltérő nézőpont ütközik ebben a beszélgetésben: míg Binyamin Netanjahu Izrael önvédelmi harcát a civilizációk összecsapásaként értelmezi, addig partnere a nemzetközi közvélemény kritikus hangját tolmácsolja. Felmerül a kérdés, hogy a modernitás és a fanatizmus szembenállása igazolja-e a háborút, illetve hogyan hat a radikális iszlamizmus fenyegetése a világra.
Az interjú fontos kérdéseket vet fel arról, hogyan befolyásolja a háború viselését a polgári áldozatok aránya, a nyugati országok történelmi tettei, illetve mi alapján ítélhető meg egy ország demokratikus jellege háborús helyzetben. Szó esik arról is, hogy Izrael szerint nem csupán a saját harcát vívja, hanem a nyugati értékrend védelmében is fellép.
Az elhangzó példák – például a második világháborús bombázások és a gázai konfliktus összevetése – újabb dilemmákat hoznak felszínre arról, mit jelent arányosan és etikusan fellépni egy válsághelyzetben. A beszélgetésben kiemelten tárgyalják a közvélemény formálódását, annak súlyát a politikai legitimitásban, valamint azt a feszültséget, amely a nyugati és izraeli önkép, valamint a nemzetközi megítélés között húzódik.
