Az 1980-as évek közepén az Egyesült Királyságban az otthoni 8 bites mikroszámítógépek piacát három népszerű márka uralta: a Sinclair ZX Spectrum, a Commodore 64 és az Amstrad CPC. Habár az utóbbi nem érte el elődjei kereskedelmi sikerét, saját rajongótábora alakult ki, sőt, külföldön is népszerű lett, például Franciaországban és Németországban.
A számítógépet számos országban különleges megoldásokkal forgalmazták – Németországban például a Schneider név alatt, amely jobban illett a helyi piachoz. A gépek ROM-jában több rejtett márkanév is szerepel, amelyek soha nem kerültek piacra, de a tervezők így felkészültek az exkluzív terjesztési megállapodásokra vagy más piacokra való betörésre. Ezek között szereplő márkák közül néhány, mint például az Orion vagy a Solarox, a beszállítókhoz, illetve üzletekhez kapcsolódtak, akik potenciális terjesztők lehettek volna.
A videó részletesen bemutatja, hogyan lehet a gépen forrasztási trükkökkel különböző márkaneveket előhívni a bekapcsoláskori képernyőn, és hogy ezek mögött milyen üzleti koncepciók vagy meg nem valósult együttműködések húzódtak. Felmerül a kérdés, hogy egy-egy ilyen rebranding miként hatott volna a piac alakulására, illetve hogyan tudtak volna versenyezni a helyi piaci szereplőkkel vagy a saját brendjük ismertségével.
Érdekes részletek derülnek ki többek között a gyártópartnerekről, például arról, hogy az Orion Electric gyártotta a CPC számítógépek egy részét, és szóba kerülnek a kereskedelmi partnerek, illetve a különböző országok számára módosított hardververziók is. A technológia és üzleti stratégiák ilyen összekapcsolása felveti a kérdést: mi lett volna, ha bizonyos exkluzív együttműködések megvalósulnak, és hány ilyen rejtett lehetőség lappanghat még más, ma már klasszikusnak számító hardverekben?
