Az elemzés a 2004-es, iRobot című film jövőképét hasonlítja össze a jelenlegi, 2026-ra várható valósággal a humanoid robotika és a mesterséges intelligencia területén. Az alkotásban központi szerepet kapnak az NS5 típusú robotok, melyek az emberi háztartások szerves részeivé válnak. A film felveti, hogy a robotok mindennapi feladatokban segítenek, sőt testőrökként is funkcionálhatnak, miközben felmerül az egzisztenciális veszély kérdése is.
Az elemző kiemeli, hogy számos jelenlegi humanoid robot – például a Tesla Optimus vagy a Boston Dynamics Atlas – külső jegyeiben meglepően hasonlít a filmben bemutatott gépekre. Érdekesség, hogy a valóságban a háztartási integráció, a felhőalapú irányítás, valamint a robotok körül kialakuló társadalmi kételyek is erősen jelen vannak. Ugyanakkor olyan kérdések is előkerülnek, mint a vállalati függőség a robotfejlesztésben, valamint a központi, mindenható mesterséges intelligencia veszélyei.
A jelen és a film világának különbségei is napirendre kerülnek: az iRobot által feltételezett idővonal túl optimista, a fizikai autonómia terén a robotok még mindig jelentős lemaradásban vannak az emberekhez képest, és a tisztán központosított AI helyett a modern rendszerek inkább elosztottan működnek. Felvetésre kerül, hogy a robotetikai szabályok – például az Asimov-féle három törvény – a valóságban túl leegyszerűsítőek, hiszen napjainkban sokkal összetettebb biztonsági protokollokat használnak.
További kérdés, hogy vajon elérhető-e a mesterséges tudatosság a jelenlegi fejlesztési úton, vagy csupán fejlettebb szoftverekről és autonómiáról beszélhetünk. A jövő robotjai várhatóan a nagy, multimodális AI modelleket és önfejlesztő tanulási keretrendszereket használják majd, amelyek lehetővé teszik a gyors alkalmazkodást és a folyamatos fejlődést. Az anyag gondolatébresztő kérdéseket vet fel arra nézve, hogyan változik az emberi társadalom ezen technológiák mellett, és milyen társadalmi, gazdasági kihívások várhatók.
