Iránban 2019-ben békés tüntetések kezdődtek, amelyek rövid időn belül brutális konfliktussá alakultak. A főváros, Teherán mellett olyan tradicionálisan konzervatív városokban is kirobbantak tömegtüntetések, mint Iszfahán. Szemtanúk mesélnek arról, hogyan vált az utcai tiltakozás egy szempillantás alatt háborús övezetté: először csak lövések hangzottak el a levegőbe, később azonban már célzottan lőttek a tömegbe.
Az internetes és telefonos kommunikációt megszakították, hogy ellehetetlenítsék az információáramlást. Sokan azonban ebben a káoszban is kitartottak, köztük idős emberek is, akik személyes áldozatvállalásukról beszélnek. Megindító történetek elevenednek meg családokról, akik együtt vonultak ki az utcára, és azok tapasztalatairól, akik elveszítették szeretteiket a fellépés során.
A megfélemlítés eszközeként tömeges SMS-eket küldtek ki a lakosságnak, amelyekben a részvételt veszélyesnek nevezték, és terrorizmus gyanúját keltették. A hatóságok nehézfegyvereket is bevetettek, és beszámolók szólnak arról is, hogy a temetők megteltek névtelen, halott testekkel. Az események során kialakuló tragédiák mindennaposak voltak, és ez a videó az őszinte személyes visszaemlékezések révén érzékelteti a helyiek félelmét, haragját és csalódottságát.
Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen erőszakos elfojtás fényében vajon mik a lehetőségei a civil ellenállásnak, valamint hogyan befolyásolja ez az iráni társadalom jövőjét és a diaszpórában élő irániak identitását. Az interjúkban az is visszaköszön, milyen dilemmával szembesülnek azok, akik elmenekültek: bűntudat és megkönnyebbülés keveredik szavaikban.
