Az iráni forradalom időszakát bensőségesen mutatják be maguk a nők, akik tanúi és részesei is voltak az eseményeknek. Megszólalásaikból kirajzolódik a személyes szabadság, politikai elnyomás és társadalmi igazságosság iránti vágy, valamint a forradalom korai ígéretei és későbbi kudarcai közötti feszültség.
Felvetődik, hogyan változott meg az iráni nők helyzete a sah uralmától kezdve az iszlám rezsim szigorú szabályozásáig. Szó esik a kötelező hidzsáb bevezetéséről, a munkából való kizárásról és a nőmozgalmak megszületéséről, amelyek a rendszerváltás után felerősödtek. Kiemelt téma, miként reagáltak a nők a szabadságjogaik elvesztésére a mindennapi életben és a nyilvánosságban.
Személyes visszaemlékezések elevenítik fel a politikai üldöztetést, börtönt, kínzásokat és megaláztatásokat, amelyekkel szemben az érintettek mégis kitartóan harcoltak. A kurd nők és a peshmerga harcosok példázatai a helyi ellenállás, közösségi önszerveződés lehetőségeit tárják fel. A videó rámutat arra is, hogyan alakult ki az emigrációban újabb civil mozgalom, amely már a nemzetközi világban igyekszik küzdeni a nők jogaiért és az erőszak ellen.
A film felveti a kérdést: mit jelent a szabadság egy elnyomott társadalomban, hogyan válhat az egyéni ellenállásból közös mozgalom, és mekkora terhet ró az aktivistákra az állandó küzdelem? A múltbéli tapasztalatok hogyan formálhatják az új generációkat, és vajon vezethetnek-e változáshoz?
