A perzsa sivatagban, monumentális oszlopok között egy ideiglenes város tűnik fel: ez szolgál helyszínéül minden idők egyik legpazarabb ünnepségének, amelyet a közvélemény hosszan emleget majd. Az eseményen globális vezetők – királyok, elnökök, hercegek – érkeznek, hogy tanúi legyenek egy nemzet múltjának és remélt jövőjének ünneplésének.
A vendégek számára felhúzott luxussátrakban a világ elitje találkozik – a kommunista országok, monarchiák, fejlett és fejlődő államok képviselői mind jelen vannak. A parádé mögött azonban politikai feszültségek, feszült protokollhelyzetek, valamint lenyűgöző és gyakran abszurd szervezési részletek húzódnak meg: a teljes körű biztonság, a francia ételek és italok, a Versailles-ból importált fák, vagy éppen az óriási mennyiségű kaviár mind hozzájárulnak az extravagáns látványhoz.
A múlt dicsőségéhez való ragaszkodás és a modernizáció igénye között feszülő kulcsfontosságú kérdések is előtérbe kerülnek. A meghívottak nem egyszerűen mulatnak – jelenlétük politikai jelentőséggel bír. Ugyanakkor sok iráni számára a több százmilliós költségek fájó kontrasztot mutatnak a mindennapi nélkülözéssel szemben, s ez komoly társadalmi elégedetlenséget szül. Újságírók titkos találkozókon ismerkednek az elégedetlen lakossággal, miközben a hatalom kiemelt szereplői saját magányukkal, felelősségükkel szembesülnek.
A díszletek mögött végig ott lappang az a kérdés: hogyan torkollik mindez egy birodalom sorsfordító éveibe, és milyen árat fizet egy ország, ha elfelejti a múltja és jövője közötti kényes egyensúlyt?
