Iránban az egyik legsúlyosabb internetleállás zajlik, amely során az ország lakosságának csaknem teljes egészét elvágták a külvilágtól. Független szervezetek, mint a Netblocks, jelentős kapcsolódási visszaesést mutattak ki, amely több mint 90 millió embert érintett.
Elemzők rámutatnak, hogy míg korábban manuálisan kapcsolták le az internetet, mára a folyamat szinte teljesen automatizált, így villámgyorsan valósul meg a hozzáférés korlátozása. Az állam szigorúan ellenőrzi a maradék alapszintű kapcsolatot saját célokra, például információk megosztására vagy külső kommunikáció követésére.
Sokan próbálkoznak különféle technológiákkal, például VPN-ekkel vagy műholdas internettel, hogy megkerüljék a cenzúrát. A Starlink rendszer lehetőséget kínálna az irániak számára az internet visszaszerzésére, ám az eszközök beszerzése és használata rendkívüli kockázatot jelent, mivel az autoriter állam tiltja és üldözi az ilyen próbálkozásokat.
Jelentős kihívás, hogy már magát a műholdas kapcsolatot is igyekeznek zavarni, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt az orosz–ukrán háború alatt is láthattuk. Felmerül a kérdés, milyen technikai és politikai eszközökkel lehetne biztosítani az internet szabadságát olyan országokban, ahol ezt rendszerszinten korlátozzák.
Egy új technológia, a direct-to-cell műholdas elérés ígéretes jövőt jelenthet, amellyel a felhasználók közvetlenül mobiltelefonjukról csatlakozhatnának a műholdakhoz – azonban ennek elterjedése és gyakorlati használhatósága még várat magára.
