Az elmúlt évtizedekben Irán, Izrael és az Egyesült Államok rendkívül összetett, árnyékháborús konfliktusban álltak egymással a Közel-Keleten. Mindhárom fél gondosan kerülte a közvetlen csapásokat egymás területére, és helyette inkább közvetett eszközökkel, például proxy szervezetekkel vagy titkosszolgálati műveletekkel támadták egymást.
Ez a dinamikus helyzet azonban 2024-ben gyökeresen megváltozott, amikor először vállalkoztak mindkét oldalon közvetlen katonai akciókra a másik ország területén. Ezek a támadások a nukleáris fegyverkezés elfogadhatóságát és a nagyhatalmak beavatkozási hajlandóságát is új szintre emelték, amely során az ENSZ, valamint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerepe is középpontba került.
Lényeges kérdésként merül fel, hogy pontosan mekkora kárt szenvedett Irán nukleáris programja az izraeli és amerikai támadások hatására, és vajon mennyire képes a teheráni vezetés titkos létesítményekben folytatni vagy újraindítani a bombához szükséges munkálatokat. Továbbá, hogyan változtatták meg a Közel-Kelet korábbi háborús tapasztalatai – például Irak, Líbia, Észak-Korea vagy Ukrajna eseményei – az iráni rezsim hozzáállását a nukleáris elrettentéshez?
A vezető nagyhatalmak között zajló tárgyalások – különösen az Egyesült Államok és Irán viszonya – szintén komoly kihívássá váltak a kölcsönös bizalmatlanság és az elmúlt években újra kiéleződött konfliktusok következtében. Milyen geopolitikai következményekkel járhat, ha Irán továbbra is ragaszkodik nukleáris ambícióihoz?
