Irán eddig talán legnagyobb civilizációs válságával néz szembe: komoly geopolitikai vereségek, régiós feszültségek és szomszédos országokkal kiéleződő határviták sújtják. Miközben az ország nemzetközi színtéren is egyre elszigeteltebb, az igazi, mindent felülmúló fenyegetést a belső és környezeti problémák okozzák.
Az ország vízválsága drámai méreteket öltött. Egyre több nagyváros, köztük Teherán és Iszfahán, szenved tartós vízhiányban, miközben a víztározók, folyók és tavak gyorsan apadnak. A múltban meghozott, rövidlátó infrastrukturális döntések, a „vízmáfia” befolyása és az erőforrások túlfogyasztása miatt az agrár- és ipari vízigények minden környezeti határt átlépnek.
Az iráni agrárium hatékonysága elmarad nemzetközi szinten is, miközben a vízveszteség és az elavult infrastruktúra tovább súlyosbítja a helyzetet. Az éghajlatváltozás, a tartós aszály és a szomszédos Afganisztánból eredő vízfolyások elapadása szintén hozzájárul a válsághoz, ráadásul egyre élesebb etnikai feszültséget szít az országban.
A városok süllyedése, a mezőgazdasági földek elvesztése és a lakosság folyamatos vízellátási gondjai Irán társadalmi szerkezetének stabilitását is kockáztatják. Mindezek mellett a vezetés továbbra is geopolitikai céljaira és katonai programokra fordítja az erőforrásokat, ahelyett, hogy a szükséges belső reformokat hajtaná végre.
