A világ egyik legforgalmasabb tengeri útvonalán, Malajzia délkeleti partvidékén, régóta működik egy rejtett flottahálózat, amely az Iránból származó, szankcionált nyersolaj csempészését végzi. Ezek a főként öreg, rozsdás tartályhajók rutinszerűen keverednek el a tömeges nemzetközi forgalomban, miközben kifinomult módszerekkel próbálják leplezni tevékenységüket.
Az észlelés elkerülésére a hajók gyakran lekapcsolják a nyomkövető rendszereiket, hamis okiratokat használnak, és trükkös szoftverekkel meghamisított adatokat sugároznak. A szankciókat kijátszva ezek az olajtankerek akár kétmillió hordó olajat is képesek átpakolni egyik hajóról a másikra, főként az úgynevezett „keleti kikötői határzónában,” amely nemzetközi vizeken található Malajzia közelében.
A kereskedelmi gyakorlatban megmutatkozó szabályszegés politikai és környezetvédelmi kockázatokat is hordoz, hiszen ha egy ilyen titkosított átrakodás során baj történik, jelentős olajszennyezés történhet. Az ellenőrzést nehezíti, hogy a környező országok – például Malajzia, Szingapúr és Indonézia – számára ezek a szankciók nem kötelező érvényűek, és mivel az átrakodások nemzeti felségvizeken kívül zajlanak, jogilag is szürke zónát jelentenek.
Felvetődik a kérdés, hogy mennyire hatékony az amerikai blokád, ki képes érvényt szerezni a nemzetközi szabályoknak, és vajon meddig maradhat fenn ez az árnyékkereskedelem az egyre kifinomultabb cselekkel szemben. A geopolitikai események és a nagyhatalmi érdekkörök folyamatosan formálják ezt a titokzatos tengeri játszmát.
