Az Amerikai Egyesült Államok új szintre emeli az Irán elleni nyomásgyakorlást azzal, hogy tengeri blokádot vezet be az ország kikötőihez közlekedő hajók ellen. Felmerül a kérdés, hogyan igazítható össze a jogi eljárásrend a haditengerészeti fellépéssel, és milyen esélyekkel lehet visszatartani az áruszállítókat a Perzsa-öböl térségében.
A térségben több mint tizenöt hadihajó biztosítja a blokád fenntartását, beleértve repülőgép-hordozókat, partraszálló hajókat és irányított rakétákkal felszerelt rombolókat. Ezek éppúgy képesek helikopteres csapatokat bevetni, mint kisebb egységeket hajókkal megközelíteni a célpontokat. Érdekesség, hogy nem csupán nagy tartályhajókkal, hanem kisebb, kereskedelmi teherhajókkal szemben is szükség lehet gyors és rugalmas taktikákra.
Különös hangsúlyt kap a tengeri műveletek komplexitása: a hadihajók egy része a Hormuzi-szoroson kívül helyezkedik el a kockázat minimalizálása miatt, míg más egységek – például különleges műveleti erők és tengerészgyalogosok – akár ellenszegülő tankerek elfoglalására is bevethetők lehetnek. Nem kizárt, hogy a beavatkozás szárazföldről indul, ha regionális országok együttműködnek az amerikai hadsereggel.
Felvetődik, mennyire eredményes lehet egy ilyen blokád Irán elzárásában a globális gazdaságtól, illetve mekkora elrettentő ereje van pusztán a hajók ellenőrzésének és lefoglalásának. A művelet összetettsége és a nemzetközi jogi kérdések mind olyan dilemmák, amelyek befolyásolhatják az akció sikerét és kimenetelét.
