Irán és Észak-Korea nukleáris stratégiájának összevetése izgalmas kérdéseket vet fel a globális geopolitikai játszmák terén. Míg Irán a diplomáciai utat választotta, Észak-Korea az elszigeteltség stratégiájával haladt, mindkettőnek ugyanaz volt a célja: egy védelmet jelentő nukleáris fegyver birtoklása. Az ellentétes hozzáállásuk feltárja, mennyire meghatározóak lehetnek a több évtizeddel korábban meghozott döntések a jövőbeli nukleáris proliferáció szempontjából.
Az NPT-hez való viszonyulás, az 1980-90-es évek technológiai előrelépései, valamint a 2000-es évek jelentős diplomáciai manőverei – mind-mind meghatározták, hova jutottak ma ezek az országok. Miért jelentett végzetes veszélyt Irán számára, hogy programja átláthatóbbá vált, miközben Észak-Korea rejtőzködése teljes védelmet biztosított neki? A geopolitikai erőegyensúly radikális átrendeződése előtt állunk, ahol a diplomáciai kapcsolatok sokszor nem biztosítanak védelmet a katonai beavatkozással szemben.
Az iráni állam intézményi és történelmi ellenállóképessége is különös figyelmet kap, hiszen a rezsim túlélési mechanizmusai mélyen beágyazottak az ország társadalmi-gazdasági rendszerébe. A videó rávilágít arra, miként befolyásolják a katonai csapások, a nemzetközi szankciók és a belső társadalmi szerkezet a túlélési esélyeket – nemcsak Teherán, hanem más, nukleáris programmal rendelkező országok számára is.
Felvetődik a kérdés: milyen következményei lehetnek egy támadásnak a nukleáris ambíciókkal rendelkező országokra nézve, és vajon a nemzetközi megállapodások képesek-e hosszú távon garantálni a biztonságot? Számos ország figyeli az iráni eseményeket, miközben saját nukleáris terveiket, stratégiai lépéseiket mérlegelik.
