Damian McCarthy legújabb filmje egy ír fogadóban játszódik, ahol egy horroríró érkezik, hogy szülei hamvait szétszórja. Az épülethez hátborzongató legendák kötődnek: a helyiek szerint egy boszorkány kísérti a vendégeket. A főhős azonban nincs tudatában a hely múltjának, emiatt hamar rejtélyes és ijesztő események sorozatába keveredik.
A film különlegessége, hogy a főszereplő nem éppen szerethető karakter, és ez már az első percekben szembetűnik. A nézők szándékosan eltávolodnak tőle, amely újfajta dinamikát hoz a horrortörténetbe. Ez a koncepció azt a kérdést veti fel, hogyan lehet egy kevéssé kedvelt főhőssel is mély és feszült történetet mesélni.
Adam Scott alakítása árnyaltan mutat be egy összetört, javításra szoruló embert, akinek fejlődése izgalmas utazást ígér a nézők számára. A film atmoszférája – az elhagyatott ír fogadó, a hátborzongató zenék és hatásos hangdizájn – mind-mind hozzájárul a feszültséghez. Érdekesség, hogy a főszereplő egy regényt ír, és a történetben a könyv részletei is drámai formában jelennek meg, így a fikció és valóság izgalmas keveréke bontakozik ki.
A helyszín szinte önálló szereplővé válik: a fogadó titkai, a múlt eseményei és az elfojtott érzelmek különleges hangulatot teremtenek. Továbbá a karakter szüleihez fűződő kapcsolata is vizsgálat tárgyát képezi, amely egy-egy vizuálisan erős jelenetben világosan megmutatkozik. A kérdések tehát adottak: mitől lehet valaki főszereplő, ha nehezen kedvelhető? És vajon a múlt kísértetei hozhatnak-e megváltást?
