Szokatlanul heves vitát váltott ki az iPhone Duo bemutatkozása, ahol mindenki szenvedélyesen állást foglal a készülék mellett vagy ellen. A rajongói elfogultság különösen most mutatta meg az erejét; sok, korábban objektívnek hitt szakértő is érzelmesen szólal meg.
Az eszköz képernyőjének nano-textúrás felülete egyszerre próbálja javítani a használhatóságot fényes környezetben, és megőrizni a képminőséget, ám ez kompromisszumokat kényszerít ki a kontraszt és a tükröződés között. Az új réteg papírszerű élményt ad, főleg olvasáskor, bár teljesen nem helyettesíti az e-ink kijelzők kényelmét.
Hangszóróit kiemelkedő minőség jellemzi, még mindennapos használathoz is meglepően jól szólnak, ezzel is tovább építve az Apple jó hírnevét ezen a területen. Teljesítményben is erős a készülék, bár az extrém terhelés és a kompakt felépítés miatt a hőelosztás korlátai érezhetőek, különösen játék közben és hosszabb használatnál.
A formaterv döntései között azonban akadnak vitatható pontok, például a képernyő arányai és a kezelőfelület működése számos alkalmazás és felhasználó számára szokatlan kompromisszumokat kényszerít ki. Az alkalmazásfejlesztők és maga az Apple is küzdenek azzal, hogyan aknázzák ki a nagy belső kijelző előnyeit, miközben az alapvető funkcionalitás néha háttérbe szorul.
Dizájn és tartósság terén is megosztó megoldások bukkannak fel, a gyári és harmadik féltől származó kiegészítők összehasonlításán keresztül. A kérdések továbbra is adottak: hogyan optimalizálható a szoftver, milyen mértékben éri meg a kompromisszumokat bevállalni, és vajon szükség van-e egy új formátumú készülékre azok számára, akik eddig is elkötelezett Apple-felhasználók voltak?
