Az Intel közel három évtizedes jelenléte Costa Ricában egy korszak végét jelenti. A vállalat fokozatosan bezárja egyetlen latin-amerikai összeszerelő és tesztelő üzemét, amely komoly gazdasági hatással volt az országra. Jelentős szerepet játszott abban, hogy Costa Rica az ezredforduló idején a mikroprocesszorok exportjában világszinten is ismertté vált – például 2000-ben szinte a teljes kivitel 40%-át ezek a chipek tették ki.
Visszatekintve a kezdetekre, Costa Rica az 1980-as évek szerkezeti átalakításainak köszönhetően vált a nemzetközi befektetők kedvelt célpontjává. Az Intel döntése, hogy gyárat építsen a régióban, alapos mérlegelés eredménye volt, amelyben a stabil politikai rendszer, a jogbiztonság és a támogató kormányzat is fontos szerepet játszott. Érdekes kérdésként merült fel, miként tudott egy viszonylag kis ország infrastruktúrát biztosítani egy olyan óriásvállalat számára, mint az Intel, illetve milyen szerepet játszottak a helyi szervezetek és személyek a beruházás elnyerésében.
Az Intel jelenléte új befektetési hullámot indított el: más jelentős multinacionális cégek is adminisztratív központokat hoztak létre Costa Ricában. Ugyanakkor megmaradtak a korlátok is, például a beszállítói lánc lokalizációjának nehézségei és a technológiai felkészültség megfelelő szintje elérése. Folyamatos dilemma volt, hogy mennyiben válhat Costa Rica valódi félvezetőipari központtá, vagy inkább összeszerelő állomás marad.
Válságok – például a PC-piac visszaesése, a chipválság és a globális gazdasági változások – többször alakították át az üzem működését és az országban betöltött szerepét. Az elmúlt években mégis új lehetőségek mutatkoztak, amikor az Egyesült Államok szorosabb technológiai együttműködést keresett a régióban, és újabb beruházások indultak el. Most, hogy az üzem ismét a leépítés felé tart, felmerül a kérdés: mik lehetnek a régió jövőbeli kitörési pontjai a high-tech iparban?
