Az arizonai sivatagban egy különleges és elképesztően költséges verseny bontakozik ki: két világszínvonalú chipgyár – az Intel Fab 52 és a TSMC Fab 21 – között. Az építkezések grandiózusak, az ellátási láncok és kormányzati támogatások mind ugyanazért a célért versengenek: megalkotni a világ legfejlettebb mikrochipjeit.
A film betekintést enged az extrém mérnöki kihívásokba is. Hogyan lehet egy gigászi létesítményt pormentesen, laboratóriumi tisztaságban működtetni a sivatagi környezetben, ahol egyetlen porszem is chipmilliókat tehet tönkre? Hogyan biztosítanak naponta több millió liter tiszta vizet oda, ahol szinte semmi nincs – mindezt környezettudatos víz-újrahasznosítással?
Külön hangsúly kerül azokra az ultramodern gépekre, amelyek atomi pontossággal dolgoznak – például a High NA EUV litográfiai berendezések. Ezek képességei lehetővé teszik a tranzisztorsűrűség elképesztő növelését és olyan úttörő eljárások alkalmazását, amelyek szó szerint atomról atomra szerkesztik újra a chipeket. Miféle technológiai előnyt adhat ez az Intelnek a TSMC-vel és a Samsunggal szemben?
A film fejtegeti azt a kérdést is, vajon miben áll az igazi innováció. A figyelem középpontjában két kulcsfontosságú technológia áll: a RibbonFET tranzisztor-architektúra és a PowerVia nevű újszerű energiaellátási rendszer. Ezek egymásra pakolása szokatlan kockázatot jelent, amellyel az Intel egyszerre több fronton kísérel meg áttörést elérni – ám az ilyen radikális lépések súlyos gyártási, gazdasági és bizalmi problémákat teremtenek.
Felmerül a kérdés: elég lehet-e mindez ahhoz, hogy az Intel tartósan visszaverekedje magát az élvonalba, vagy hamarosan utoléri őt a konkurencia? Mit jelent a gyártási hozam a túlélés szempontjából, és hogyan válhat stratégiai kérdéssé a chipipar földrajzi diverzifikációja?
