2006-ban Steve Jobs jelentős ajánlattal kereste meg az Intel vezérigazgatóját, Paul Otellinit: az Intel gyárthatná az iPhone processzorait. Az ajánlat elutasításának hátterében mélyebb pénzügyi és stratégiai megfontolások húzódtak meg, mint például a haszonkulcsok előtérbe helyezése, valamint az Intel saját, a mobilpiacon szerzett rossz tapasztalatai.
Az Xscale mobilchip-projekt évekig nem hozott áttörést, pedig az akkori piaci előrejelzések óriási haszonnal kecsegtettek volna, ha a mobilpiac tényleg akkora robbanást hozott volna, mint később az iPhone. A döntés hátterét az is magyarázza, hogy az Intel elsősorban a PC-piacból szerzett stabil, magas nyereséget, míg a mobilprocesszorok kiélezett árversenyére nem tudta felállítani üzleti modelljét.
Az Apple végül máshoz, a Samsunghoz fordult, akik viszont csak a gyártást végezték; a valódi innováció mögött az ARM Holdings állt, akik később a teljes mobiltechnológia világát átszabták. Ez a brit vállalat nem magukat a chipeket gyártja, hanem az ARM architektúra licenceléséből profitál, ami forradalmi üzleti modellt jelentett az egész iparágban.
Érdekes módon maga az Apple is kulcsszerepet játszott az ARM megalapításában, ám később eladta részesedését, hogy túlélje a nehéz időket. A történet során kiemelt jelentőséget kapnak az üzleti döntések hátterét meghatározó intuíciók és elképzelések, illetve azok a hosszú távú következmények, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna – például hogy pár év alatt az ARM legyőzi az Intelt a mobilpiacon.
Az Intel-történet rávilágít arra, mennyire fontos a megfelelő időben hozott stratégiai döntés, valamint hogy a piac igényeit felismerő, gyors alkalmazkodóképesség képes átírni a technológiai történelem menetét. Ezek a sorsfordító események alapjaiban formálták át, hogy merre halad ma a mobil- és számítógéppiac.
