Képzelj el egy adatbázist, amelyben a lakosság számától kezdve az adókon és hadjáratokon át minden fontos információt tárolnak – csak éppen nem papíron, hanem színes zsinórok és csomók formájában. Ilyen rejtélyes eszközzel, a khipuval találkoztak a spanyol hódítók, amikor az Inka Birodalom földjeire léptek a 16. században.
Az inka civilizáció, bármilyen fejlett is volt, látszólag nélkülözte a hagyományos értelemben vett írást. Mégis, ezek a bonyolult textilkötegek segítségével adminisztrálták az egész birodalmat, jelentős méretű népességet és kiterjedt infrastruktúrát igazgatva. A kutatók évek óta keresik a választ: miben rejlik e csomók jelentése, és mi dönti el, hogy egyáltalán számít-e valódi írásnak?
A khipu eredete és használata körül számos vita zajlik. Elképesztően változatosak a megoldások az információ átadására: van, amelyik tízes számrendszerbeli adatokat kódolt, míg mások talán összetett történeteket, költeményeket vagy fogalmakat hordoznak. A rejtély megértéséhez régészeti leleteken túl a spanyolok feljegyzései és modern tudósok – köztük matematikusok és antropológusok – kreatív módszerei segítettek közelebb jutni.
Még manapság is nagy kérdés, hogy a khipu inkább csak memóriasegítő volt, vagy valódi írott nyelvként funkcionált. Vannak, akik szerint valamilyen szimbólumrendszert képeztek, mások a hangzó- és szemantikai jelentéstartalmak lehetőségét látják benne. Különösen izgalmas a Collata-i lázadók által hagyott khipuk esete, ahol felfedezhetőek hangjelölések is, de ezek egyedi esetnek bizonyulhatnak. A végső választ azonban még mindig homály fedi.
