A közlekedési hatóságok világszerte komoly kihívás elé néznek: miközben az infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen a gazdasági fejlődéshez, a klímasemlegességi célkitűzések eléréséhez is hozzá kell járulniuk. A közúti szállítás jelenleg a globális üvegházhatású gázkibocsátás körülbelül 12%-áért felelős, miközben 2,7 billió dollár értékben folyamatban lévő útépítési projektek növelik a járműforgalmat világszerte.
Annak ellenére, hogy a közlekedés korszerűsítése életbevágó egyes fejlődő országokban, a leggazdagabb nemzetek sem mondanak le a folyamatos úthálózat-bővítésről. Európában például az autópályák hossza jelentősen nőtt az elmúlt években, miközben a vasúti hálózat zsugorodott.
A villanyautók elterjedése a kibocsátás csökkentéséhez járulhat hozzá, de becslések szerint 2035-ben is a gépkocsik fele még hagyományos fosszilis üzemanyaggal fog működni. Az új utak támogatói szerint az infrastruktúra fejlesztése csökkentheti az utazási időt, és így akár a kibocsátást is, azonban kutatások arra világítottak rá, hogy ez a hatás inkább átmeneti.
Több térségben, például Walesben vagy az amerikai Coloradóban, már elindult az a folyamat, hogy elvetnek jelentősebb útépítési terveket a fenntarthatóság jegyében, és inkább környezetbarát közlekedési módokat, például gyorsabb buszokat vagy modern kerékpárutakat támogatnak.
Innovatív megoldásokat is bevezetnek, például újrahasznosított beton és aszfalt használatával, valamint a kivitelezésben kevesebb nehézgépet alkalmaznak. Még ezekkel a törekvésekkel is megmarad a kérdés, hogy valóban sikerülhet-e az infrastruktúra bővítését összeegyeztetni a klímacélokkal.
