Indonéziában a társadalmi elvárások erősen befolyásolják a fiatalok életét, különösen a házasság és a párkapcsolatok terén. A népesség többsége muszlim, és a tradíció szerint a házasság a felnőtté válás elengedhetetlen lépése. Ha valaki eltér a bevett úttól, például későn házasodik vagy elválik, az könnyen a közösség ítélkezésének célpontjává válhat.
A fiatalok, mint Fakri Akbar Maana, a saját útjukat keresik az önállóság, az önmegvalósítás és a családi elvárások között. Bár sikeres tanulmányokat és karriert tudhatnak maguk mögött, szüleik gyakran sürgetik őket a házassággal kapcsolatban, ami belső konfliktushoz vezet. Az ilyen helyzetek bonyolultságát az is mutatja, hogy sokak számára az iszlám hagyományokon alapuló társkereső folyamatok – mint a taruf – vagy a modern társkereső alkalmazások próbálnak kompromisszumot teremteni a hagyományok és az önálló döntés között.
Az elvált nők különösen nagy stigmával szembesülnek: gyakran tekintenek rájuk úgy, mint férfiakat csábítókra vagy önállótlan emberekre. Ezzel szemben a válást követően a férfiaktól a társadalom gyors újrakezdést vár el, miközben mindkét nem nehézségekkel küzd a lelki feldolgozás terén. Sokan keresnek támogatást zárt közösségekben vagy önsegítő csoportokban – például a Save Janda szervezetnél –, ahol sikeres, mégis kihívásokkal teli újrakezdések történetei születnek.
Mindezekkel együtt a dokumentumfilm országos jelenségekre világít rá: hogyan változik a szerelem, a kapcsolatok és a női-férfi szerepek megítélése egy folyamatosan modernizálódó, de hagyományaihoz erősen ragaszkodó közegben. Vajon megtalálják-e a fiatalok az egyensúlyt a szülői elvárások, a vallási hagyományok és saját vágyaik között?
