Az indiai fiatalok körében egyre erősebb elégedetlenség tapasztalható, amely ezúttal egy különös internetes mém, illetve politikai mozgalom, a „csótánymozgalom” köré szerveződött. A mozgalom nevét egy gúnyos főbírósági kijelentés inspirálta, amelyben a fiatalokat parazitáknak, „csótányoknak” nevezték, mire a sértésből szimbólum és egységesítő jelkép vált.
Az indulatokat több visszaélés és hiba táplálja az indiai felsőoktatási vizsgarendszerben, például botrányos vizsgasorok kiszivárgása miatt. Ezek a problémák ráirányítják a figyelmet arra, miért érzik úgy milliók, hogy sem a diplomák, sem a kemény munka nem garantálja a biztonságos, stabil megélhetést. Látványos tüntetések, közösségi médiakampányok és minisztériumi lemondások követik egymást, mégis továbbra is kérdéses marad, hogyan lesz képes India fiatal társadalma boldogulni az egyre szűkülő lehetőségek között.
Az okokat sokan a munkahelyteremtés lassúságában, az egyre intenzívebb mesterséges intelligencia elterjedésében és a közoktatás elégtelen minőségében keresik. Kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az ország rohamos gazdasági fejlődése elég új, minőségi munkahelyet generál-e, vagy pusztán a fiatalok átmeneti, esetenként alulfizetett gigmunkákba sodródnak, kitörési lehetőség nélkül.
Érdekes felvetések hangzanak el az ifjúság globális elégedetlenségéről is: a helyzet nem csak Indiára, hanem több ázsiai országra jellemző. Vajon sikerülhet-e Indiának 2047-re elérnie a fejlett ország státuszát, ha a jelenlegi generáció elveszíti bizalmát a rendszerben?
